3. Második nap próbamunka, új arcok, első kérések (I. szezon)

 

A faluközpont felé

 Másnap reggel 7-kor kellett kezdenem. Nem Andreával, hanem egy másik lánnyal, Olgával voltam aznapra beosztva. Előző nap elmondta Andrea, hogy Olgát kell majd keresnem, emlékszem rá? Nem emlékeztem. Mire mondta, hogy az a szőke lány. Még mindig nem nézhettem elég értelmesen, mert éppen arra gondoltam, hogy basszus, itt mindenki szőke, úgyhogy hozzátette; „mit Brille” ("szemüveges"). Megjegyeztem az információkat, hogy kit kell majd keresni.

 Reggel, mikor le akartam menni a szobámból, azt vettem észre, hogy nem működik a lift. Lementem hát a lépcsőn, de akkor meg a lépcsőház ajtaján nem tudtam kimenni a közös térbe. Hamarosan kiderült, hogy ez direkt van így, minden reggel 7-kor nyitja az ajtókat és indítja a liftet a reggeli recepciós. Gondolom, biztonsági okokból volt így, betörés ellen. Viszont minden emeleten, a folyosók végén volt egy-egy belülről nyitható ajtó, és kívül egy tűzlépcső. Így a szabadulás lehetősége is biztosítva volt.

 Nem volt nehéz megtalálnom Olgát, hiszen a korai műszakban egy ember volt a recepción, egy a konyhában és egy szobalányként - illetve most általam - kettő. Ő azt mutatta meg, hogy a szobák ideje előtt, reggel mi az, amit a közös terekben meg kell csinálni, és hogyan. Ő egy Andreánál fiatalabb, nálam valamivel idősebb nő volt, távolságtartó, de ellenségesség nélkül. Mint később megtudtam, ő Fehéroroszországból jött és már 7 éve volt itt. 10:00 körül Andrea is csatlakozott és együtt dolgoztunk hárman.

 Amikor elkészültünk, Andrea még leültetett megbeszélni a tapasztaltakat. Kérdezte, hogy éreztem magam, mondtam, hogy jól, hogy ez egy jó munka (valójában a fizetés jó, de ezt nem mondtam). Aztán kérdeztem, hogy ő hogy volt megelégedve velem. Ő is mondta, hogy rendben volt. Végül megkértem, hogy láthatnám-e a leendő személyzeti szállást. Mondta, hogy az még nem alakult ki, hogy hol fognak lakni az alkalmazottak, még folyamatban van ennek az intézése, lesz majd olyan, aki a hotelben fog lakni, s lesz olyan, aki külső szállást kap. Andreától hallva ez az információ sem keltett bennem bizalmatlanságot, talán mert láttam rajta, hogy nem vette rossz néven a kérésemet, s nem örült, hogy ebben az egy dologban nem tudott segíteni. Megkérdeztem azt is, milyen itt a tél, ha úgy alakul, hogy jöhetek, mire készüljek. Szerintem kicsit rá is játszva azt felelte, hogy -20 °C is szokott lenni és akár 2 m-es hó.

 Végül arra kértem, hogy had' nézzem meg az irodájában a számítógépen a menetrendet, hogyan tudok hazautazni. Nagyon kedvesen megengedte, sőt egyedül hagyott arra az időre az irodájában. Ekkor először, s ezután még többször rácsodálkoztam, hogy mennyire bíztak itt az emberben a helyiek. Sajnos úgy tapasztaltam később, hogy a keletebbi részeken ez már nagyon nem jellemző. Mikor láttam, hogy már csak olyan vonatot érnék el, amivel 2 órát várakoznom kéne a salzburgi pályaudvaron éjfél és éjjel 2 között, úgy döntöttem, inkább megkérdezem, maradhatnék-e még egy északát, szükség esetén kifizetem (noha nem igazán volt róla fogalmam, hogy mennyi itt egy éjszaka). Reméltem, nem fogják úgy venni, hogy visszaélek a vendégszeretetükkel, hiszen ez az éjszaka már nem volt benne az eredeti megegyezésben. Míg elhangzott a kérésem, addig bizonytalanságot láttam Andrea és a mellette álló idősebb nő (Ani) arcán (épp a délutáni kávéjukat iszogatták), de ahogy elhangzott az, hogy kifizetem, rögtön elkezdtek tiltakozni mindketten és mondták, hogy persze maradjak, nem kell kifizetni, éjjel meg ne álldogáljak a pályaudvaron két órát. Csak annyit kérdezett Andrea, hogy reggel mikor tudok elmenni. Mondtam, hogy 9-kor, s akkor teljesen megnyugodva rábólintott, hogy persze, maradjak.

 Utólag úgy gondolom, hogy a kezdeti bizonytalanság, hogy megengedhetik-e ezt nekem, azért volt, mert a szállodamanagertől, aki egy túl fiatal és nem túlzottan intelligens gyerek volt, s mikor megtudták, hogy 9-kor elmegyek, vagyis nem fogok találkozni a nagyfőnökkel, s a szobát énutánam ugyanakkor tudják majd rendbe rakni, mintha már aznap este elmentem volna, akkor megnyugodtak. Persze szép rendet hagytam magam után és le is húztam a húzatokat - ahogy "tanultam".

 Mikor hazaértem, talán egy hétre rá meg is kaptam a végleges választ, hogy mehetek hozzájuk dolgozni kb. december közepétől.

Aztán november közepén írtak egyet, hogy már december elején kéne jönni.